Csak egy történet…

Volt egyszer egy lány, aki sok ideig kutatta-kereste a szerelmet… és amikor azt hitte hogy végre megtalálta.. felkellett ébrednie álmából,hiszen csak egy álomkép volt az egész. Talán ilyen álomszerű az egész élete?- kérdezte mindig magától, de a válasz sosem érkezett meg. Egy napon amikor már azt hitte, hogy végre megtalálta akit keresett… újra csalódnia kellett… ezúttal a szíve is összetört.. Ezek után nem hitt a mesékben, nem hitt az igaz szerelemben és nem hitt a boldogságban sem. Amikor szerelemes párokat látott, gondolta..- „Na ez se fog sokáig tartani”

Összetört a szíve, de aki ezt tette, nem tudott az egészről semmit… csak egy játék volt számára ez az egész… és ezzel a játékával egy lány egész életét tette tönkre. Neki ő mind csak egy játék volt, egy újabb trófea a gyűjteményben… Amikor átölelte a lányt közben másra gondolt,amikor megcsókolta nem érzett iránta semmit.. végig csak játszott vele, mert máshoz nem értett… minden lányt csak bolondított. A lány ezután már nem hitt a fiúknak, nem hitt bennük..és nem hitte hogy ő valaha is újra boldog lehet… Éjszakánként könnyeitől ázva aludt el, és azt kívánta bár csak eltűnne az életből. Nem akart tovább szenvedni, nem akart tovább csalódni és nem akart többet egy fiú miatt sírni.

Hónapok teltek el így…

Majd mikor már kezdte magát jobban érezni, és újra hinni tudott a szépnek, újra örült még a legapróbb mindennapi eseménynek is..

Akkor látta meg a fiút az utcán egy másik lány karjai közt.. egy másik lányt is behálózott.. szívesen odament volna és elmondott volna mindent a lánynak, hogy őt is csak kihasználja mint azt ahogy vele is tette.. de nem volt ereje a fiú elé állni..

Érezte hogy könnyek borítják ismét arcát és csak futott ahogy lába bírta, egészen egy tó széléig … A fiú amikor észrevette elengedte a másik lányt és a lány után futott.. ő sem tudta miért teszi ezt de valahogy ezt tartotta jónak.. már messziről látta a lányt amint a tó szélénél ül és a könnyei pataként folynak bele a tóba. Majd átérezte a lány fájdalmát.. és rájött hogy mit tett.. de ez akkor már késő volt.. A múltat nem tudta vissza forgatni, amit tett nem tudta elfelejtetni

Odament a lányhoz.. aki könnyeitől ázva nem látta a fiút.. csak sírt és sírt.. hiszen akkor jött rá hogy ő az a srác akit eddig keresett..és pont benne kellett csalódni ilyen nagyon. A fiú nem tudta mit mondhatna.. így csak ültek mind a ketten mint két kis gyermek kik szólni nem mernek. A srác tudta hogy neki kellene bocsánatot kérnie azokért a dolgokért amik miatt a lány hónapokon át csak szenvedett.. de nem jött ki hang  a torkán. És ekkor valami megdobbant a fiúban, életre kelt a szíve.. érezte hogy szereti a lányt, és hogy őt mindig is szerette..Elmondta neki hogy nagyon sajnálja azokat amiket tett vele, de a lány csak sírt tovább. Amikor befejezte a fiú  a mondanivalóját a lány felakart állni hogy ott hagyja a fiút egyedül de mikor felállt megcsúszott.. és a tóba zuhant. Nem akart kiúszni, mert már nem tartotta fontosnak az életet. Csak lebegett a vízen és érezte ahogy egyre jobban süllyed. A fiú ekkor minden gondolkodás nélkül a tóba vetette magát és kihúzta a lányt. Csurom vizesen megölelték egymást és nem akarták elhinni hogy ez velük történt meg. A lány új esélyt kapott az életre, hogy élvezze azt, hogy meglássa mindenben a csodát, hogy hinni tudjon újra a meséknek és hogy higgyen a szerelemben. A fiú is nagyon sokat köszönhetett a lánynak, hiszen ő volt az aki megmutatta neki, hogy létezik szerelem a világon és hogy ő is érezheti ezt.

Érzeték hogy ők már egyek, és hogy többé nem választhatja szét őket semmi és senki.

 

Bárcsak minden ilyen szépen végződne…

Oldal: Csak egy történet...
lockiges Mädchen & verrüktes Mädchen - © 2008 - 2024 - vima.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat