Halálos szavak

Volt egy lány. Ki szerelmes volt, de nagyon. Egyetlen bűne, hogy feledni nem tudott…

Május egyik napján kezdődött minden, egy fiú miatt megváltozott az élete…

A neten ismerték meg egymást, a srác magába szédítette a lányt

Esténként órákon keresztül beszéltek, s a lány magát boldogabbnak érezte.

Majd találkoztak, és meglepően minden jól sikerült, este már kéz a kézben sétáltak a parton

A lány mosollyal az arcán ébredt reggelente fel, és szebbnek érezte a napot

Jól indult minden, mint a tündérmesékben. Már itt volt a nyár és a lány a fiút egyre jobban szerette…

Beköszöntött az ősz, a forró nyár lassan lehűlt, s a fiú már nem érezte ugyanazt mind azelőtt

Már nem lángolt benne a szerelem, bármennyire is küzdött ellene…

Már nem állt görcsben a gyomra, amikor a lányt csókolta…

Már nem úgy aludt el éjszaka, hogy közben a lányra gondolt volna

Heteken keresztül próbált küzdeni ellene, de más volt a természete…

Ugyanúgy, mint ezt a lányt, megismert egy másikat

S elengedte a lány kezét egy őszi estén, csak hogy a másikkal legyen másnap

A lány nem akarta elhinni, nem tudta hol rontotta el

A fiúért bármit megtett volna, csak hogy ne érjen véget soha

Srácot már nem érdekelte mit mond, gondolatban a másikkal volt

A lány összetört… könnye folyt nagyon

Csak futott s bár nem tudta merre tart, megállni már nem akart

Egy fa tövében pihent meg, s könnyei folytak hevesen

Az idő mintha érezte volna mind ezt, „könnyeket” hullajtott csendesen

A lány már nem érezte fontosnak az életét, hisz elvesztette egyetlen szerelmét

Fűben, könnyektől ázva valami éles után kutatott

Pár perccel később kezében egy üvegszilánkot tartott

Még utoljára végig gondolta az életét, mikor még volt remény

Nem bírta elfeledni az együtt töltött napokat, s nem bírta tovább, hogy szívét összetörte a srác

Nem akarta elfeledni szerelmét, pedig tudta tovább kellene lépnie, de a szív fájdalma erősebb volt az észnél. Nem bírta elfeledni a szerelmes csókokat, a forró öleléseket és a parti sétákat.

Eső hullt arcába, az idő is vele együtt sírt… Tudta, hogy a srác nem gondolja meg magát…

Kezébe vette a szilánkot és elmosódott régi képek villantak fel előtte, mikor még meg volt mindene…

Szíve égett, majd a szilánkkal az életének vetett véget…

Vére folyt hevesen, s utoljára lehunyta szemét csendesen.

A srác mikor kimondta mindezt, már meg is bánta…

De a lányt ekkor már sehol sem találta

Futott utána, kereste mindenhol… mert rájött a szíve csak a lányért lángol

A fa tövében talált rá, amint a lánynak még utoljára érte dobbant meg a szíve

Megmenteni már nem tudta, így a szilánkot kezébe véve saját karjába nyomta

Átkarolta a lányt, és utolsó csókot lehelt ajkára

Az eső hullott csendesen…

Fa tövében így ért véget egy pár története.

Egyek voltak akkor ők már rég, szívük a fellegekben kezdett új mesét.

Meghaltak ők pár rossz szó miatt, pedig tejles szívükből szerették a másikat.

Oldal: Halálos szavak...
lockiges Mädchen & verrüktes Mädchen - © 2008 - 2024 - vima.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat