Egy fiú érzelmei:

A nyár csodálatosnak indult. Voltak táborok, a gyerekek strandra jártak. Egy Dave nevű fiú is az egyik táborba készült, az egész osztály ott volt. Bele értve egy gyönyörű lányt is, akit Dave már régóta nézegetett. A táborba érve Dave egy folyópartra bukkant, és le is ült egy padra. Senki  sem volt ott, csak ő, és a lány. Dave nem tudta, hogy Jennifer (a lány) is ott van tőle pár méterre. Csak akkor   vette észre, mikor a háta mögül csendes sírást hallott meg.Egy szó nélkül a lányhoz sietett.- Mi a baj? Mi bánt?  A lány semmit sem válaszolt, csak erősen átölelte a fiút, és tovább sírt. Dave nem akart faggatózni, érezte, hogy   ennek most nincs itt az ideje. Jennifer meleg ölelése,  régi érzelmeket juttatott Dave eszébe. Olyanokat, amelyeket  nagyon-nagyon régen érzett. A táborban össze is jöttek,   imádták egymást, mindig egymással foglalkoztak. 3 év múlva   Dave-nek el kellett mennie egy kisebb időre a szülevel. Jennifer-rel nagyon fájdalmas búcsút vettek, és a lány is alig emésztette meg, hogy 3 hónapig távol lesz kedvese. Letelt a 3 hónap, Dave visszatért. Mikor első nap a suliba ment, alig várta, hogy láthassa Jennifer-t. Ám, de az udvaron észrevette, hogy a lány mást csókolgat, mással   nevetgél. Egy másik fiúval, aki pontosan Dave legjobb barátja volt. Jennifer is észrevette Dave-t, ahogyan   szomorú tekintettel néz rájuk. Odasietett hozzá, de először    Dave kérdezett: - Miért? Miért teszed ezt? Tán nem szeretsz már?A fiú meg sem várva a választ, hátrafordult, és egyre     sebesebben távolodott a lánytól, aki még utána kiabált: - Dave! Fiatalok voltunk még! Na több se kellett a fiúnak. Leült az egyik magányos padra  és sírt, egyre csak sírt. Szívében nem dühöt, hanem   végtelen szomorúságot érzett, mely nem csökkent, hanem csak nőtt. Fejét tenyerébe hajtotta, és nem vágyott senki társaságára sem. Főleg nem a lányéra. - Soha többé nem akarok szerelmes lenni! Elegem van az  életből, hogy egyfolytába engem bánt! De ennek most véget vetek.

 E hangos, sőt, üvöltő szavak után Dave megfogta nyakkendőjét, a nyakára tekerte, és ennyit mondott halkan, hogy senki se halja:

             - Ég veled, Jenni!

Könnyes szemekkel megszorította a nyakkendőt nyaka körül,ésaddig szorította,  míg a teste a földre nem hullt, és meg nem halt

Oldal: Egy fiú érzelmei...
lockiges Mädchen & verrüktes Mädchen - © 2008 - 2024 - vima.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat